A kandidátusi munka tézisei tartalmazzák:

1. A KITŰZÖTT KUTATÁSI FELADAT ÖSSZEFOGLALÁSA

A tömegspektrometriás ionforrások kutatásának két gyorsan fejlődő területe a plazma gerjesztésen alapuló elemionok létrahozása, és a nagymolekulák analízisében alkalmazott kíméletes módszerek. Az általam vizsgált esetek az első csoportból a ködfénykisülésen és a lézerplazmán alapuló ionkeltés, míg a másodikból a mátrixszal elősegített lézerdeszorpciós ionizáció (matrix-assisted laser desorption ionization, MALDI) és az elektroporlasztás jelensége. A lézerfény szilárd anyag kölcsönhatás alkalmazása egyre bővülő analitikai eszköztárat szolgáltat. Munkásságom jelentős részében ennek a kölcsönhatásnak a megértését és leírását tűztem ki célul. Hidrodinamikai és molekuladinamikai eszközök felhasználásával fenomenológikus és mechanisztikus modelleket dolgoztam ki az analitikai alkalmazások szempontjából jelentős közepes (10⁵-10⁶W/cm²) és magas (10⁸-10¹⁰ W/cm²) besugárzás tartományok esetére. Munkásságomat ezen a téren három, az irodalomban elterjedt, modell fémjelzi. Felfedeztem továbbá, hogy a MALDI módszer transzmissziós kísérleti elrendezés esetén is jó hatásfokkal működik. Biológiai és szintetikus polimerek MALDI analízisében új mátrixok és egy új hangolható infravörös lézer bevezetését javasoltam és elvégeztem az elképzelés megvalósíthatóságát bizonyító kísérleteket. A ködfénykisülésen alapuló ionkeltés leírására a katódi sötét teret egydimenziós Boltzmann egyenletekkel modelleztem, míg az ionforrásban lejátszódó anyagtranszportot a negatív ködfény tartományban végbemenő diffúzóval írtam le. Az elektroporlasztás során keltett cseppek méret- és sebességeloszlását lézer-doppler-anemometriával tanulmányozva a csepp elkülönülés és csepp egyesülés lehetőségére derítettem fényt. Tudományos eredményeimet több mint kilencven közleményben írtam le.

2. A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA

2.1 Plazma Ionizáció Szilárd Felületekről

2.1.1 Ködfénykisüléses ionforrások

2.1.1.1 Minta erózió

A ködfénykisülésen alapuló ionforrásoknak a minta erózió szempontjából legfontosabb tartománya a katódi sötét tér. A megfelelő egydimenziós stacioner Boltzmann egyenletek felhasználásával meghatároztam az ionok, az elektronok és a semleges atomok eloszlásfüggvényét. A csatolt Poisson egyenlet segítségével kiszámítottam a katódi sötét tér potenciáleloszlását. Molibdén minták és argon plazmagáz esetében az ezen adatok birtokában számított maratási sebesség az általam mért értékekkel és az irodalmi adatokkal jó egyezést mutatott.

2.1.1.2 Diffúziós folyamatok

A plazmagáz által porlasztott atomok a minta felületétől a kisülés belseje felé diffundálnak. Hengerszimmetrikus ködfénykisülési cellák esetére megoldottam a minta atomok stacioner diffúziós egyenletét és meghatároztam az atomok koncentráció- és fluxuseloszlását a cellában. Ezek az eredmények kvantitatív magyarázatot szolgáltattak a maratási kráterek aljának konvex görbületére. A koncentráció-eloszlás ismerete letővé tette analitikai szempontból kedvezőbb cella geometriák bevezetését.

2.1.2 Lézerplazma ionizáció

2.1.2.1 A lézeres plazmakeltés küszöbfeltétele

A lézerfény adiabatikus abszorpcióját feltételezve kidolgoztam egy egyszerű és konzisztens feltételt a termikus- és plazma-ionizáció közötti átmenet leírására. Az általam bevezetett plazmakeltési küszöb definíciója szerint plazma gerjesztésről akkor beszélhetünk ha a lézer által keltett ionokból és elektronokból álló plazma abszorpciós együtthatója meghaladja az anyag hagyományos (molekula vagy atom energiaátmeneteken alapuló) abszorpciós együtthatóját. Ezen feltétel teljesülése esetén a minta lézeres fűtése jelentős mértékben a plazma energiaelnyelésén keresztül történik. Az ilyen módon számított plazmagerjesztési küszöbintenzitás némileg magasabb mint a kísérleti értékek.

2.1.2.2 A plazma képződés hidrodinamikai leírása

Egydimenziós hidrodinamikai modellt dolgoztam ki lézeres plazma- ionizáció leírására különféle lézerek és target anyagok esetére. A modell sűrüség-, sebesség- és hőmérsékleteloszlásokat szolgáltatott és lehetővé tette a kráter mélység, a plazmafelhő kiterjedés, az ionizációs hatásfok, a relatív érzékenységi faktorok és az ionenergia eloszlások számítását. Bemutattam, hogy a lézerdeszorpció körülményei viszonylag alacsony ionenergiához (~1 eV) vezetnek, míg a lézeres plazmaionizáció jelentős kinetikus energiához (~100 eV) juttatja az ionokat.

2.1.2.3 Plazma kiterjedés

Az egydimenziós hidrodinamikai modell általam továbbfejlesztett változata figyelembe veszi a minta megolvadását, párolgását és a hővezetést a mintán belül. Az ionizált gőzben egyszeres és kétszeres töltésű részecskék keltésével számoltam. Az így felállított modellt réz minták esetére kiértékelve jó egyezést találtam a számolt és mért ionsebességek között mind közvetlen lézerdeszorpció, mind plazmakeltés esetére. A kráter mélységére az elpárolgott réteg vastagsága és a megolvadt réteg vastagsága ad alsó és felső becslést.

2.2 Kíméletes Ionizációs Módszerek

2.2.1 Mátrixszal elősegített lézerdeszorpciós ionizáció

2.2.1.1 Gátolt energiaátadás

A MALDI folyamat során a lézerimpulzusból a mátrix által elnyelt energia a szilárd minta elgőzölögtetéséhez és ionok keltéséhez vezet. A létrehozott mátrix ionok jelentős mértékű fragmentációt mutatnak, míg a beágyazott makromolekulák kötésszakadás nélkül többnyire molekulaionok formájában detektálhatók. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a feloldására egy egyszerű, gátolt energiaátadáson alapuló modellt dolgoztam ki. A modell a mátrix és a beágyazott makromolekula közötti energiaátadás és a szublimáció közötti versengésen alapul. A mátrix molekulák belső rezgéseit a kristályt összetartó hidrogénhidak csatlolják a makromolekulák vibrációs módusaihoz. Ez a csatolás azonban a jelentős frekvencia különbségek következtében igen gyenge. Következésképpen, a makromolekulák viszonylag alacsony belső energiával lépnek át a gáz fázisba és így elkerülik a fragmentációt.

2.2.1.2 A gőzfelhő lehülése

A mátrix lézeres elgőzölögtetéséhez a minta felületi hőmérsékletének a szublimációs hőmérséklet fölé kell emelkednie. Ezen feltétel teljesülése esetén a lézerrel besugárzott felület fölött a mintából egy mikroszkópikus gőzfelhő képződik. Hidrodinamikai formalizmus felhasználásával kidolgoztam ezen gőzfelhő létrejöttének és viselkedésének a leírását. Az így alkotott modell lehetővé tette a keltett részecskék mért sebességeloszlásának és az ionhozam lézerintenzitás függésének magyarázatát, valamint megjósolta a gőzfelhő tágulásából származó lehülés mértékét. Tipikus mátrix anyagok és lézer paraméterek esetén a gőzfelhő hőmérséklete a lézerimpulzust követően 100 K körüli értékre csökkenhet. Ez a lehülés segíthet a nagymolekulák termális elbomlásának megakadályozásában.

2.2.1.3 Molekuladinamikai leírás

A mátrix és a beágyazott molekula közötti energiatátadás részletes tanulmányozására molekuladinamikai modelleket fejlesztettem ki. Mivel ezek a modellek számolnak a molekulák belső szerkezetével, lehetővé vált a deszorpció során bekövetkező konformáció változások követése. Csakúgy mint a kísérletekben, a lézerrel fűtött mátrix hőmérséklete hatással volt a beágyazott molekulák deszorpció utáni sebességére, de belső energiájukat nem befolyásolta jelentősen. A deszorpció utáni sebesség érzékenyen függött a beágyazás mélységétől, míg a vendégmolekula belső energiája ilyen függést nem mutatott. Kimutattam, hogy a vendégmolekula deszorpció utáni konformációja függ a töltésállapottól.

2.2.1.4 Transzmissziós kísérleti elrendezés

Felfedeztem, hogy MALDI transzmissziós besugárzási geometria esetén is megvalósítható. Mivel ezekben a kísérletekeben műanyag hártyán nyugvó kristályokat használtam, egyúttal azt is bizonyítottam, hogy a hagyományos reflexiós geometria esetén alkalmazott fém szubsztrát nem szükséges az ionkeltéshez.

2.2.1.5 Molekuláris hőmérő

Hőérzékeny szerves molekulákat használtam a közvetlen lézeres ionizációban és a MALDI által keltett ionok belső energiájának összehasonlítására. Különböző mátrixok hatékonyságát kiértékelve bebizonyítottam, hogy a mátrix fényelenyelési tulajdonságai és szublimációs hőmérséklete kulcs szerepet játszanak a deszorbeált ionok belső energiájának meghatározásában.

2.2.1.6 Molekulakomplexek

Peptidek és oligonukleotidok komplexképzését vizsgáltam MALDI segítségével. Megálapítottam, hogy az oligonukleotid bázisösszetétele döntő hatással van a komplex ion megjelenésére a tömegspektrumban. A komplex spektrális intenzitásának pH és mátrix függését tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy a tapasztalt tendenciákat a peptid és az oligonukleotid közötti ionpár képződésével lehet megmagyarázni.

2.2.1.7 Aminósav összetétel és hullámhossz hatása

Peptidek MALDI tömegspektrumát vizsgálva az ionizációs hatásfok és az aminósav összetétel közötti korrelációt figyeltem meg. Nitrogén lézer (l = 337 nm) alkalmazása esetén a bázikus aminósavak jelentősen segíteték az ionképződést és a hatékonyság az Arg > His > Lys sorendben csökkent. Rövidebb hullámhoszaknál (l = 280 nm) az aromás oldalláncot tartalmazó peptidek hatékonyabb ionizációt és jelentős fragmentációt mutattak. Ezek a megfigyelések a vendégmolekula gerjesztett állapota és ionizációja közötti kapcsolatra hívták fel a figyelmet.

2.2.1.8 MALDI ion hozam méretfüggése

A peptid lánchosszúság hatásának és a mátrix szerepének tanulmányozására glicin homológok ionizációs hatásfokát vizsgáltam. A glicintől hexaglicinig terjedő tartományban a lánchosszúság növelése, egy kivételtől eltekintve, a relatív ion hozam növekedéséhez vezetett. Ezt az effektust mennyiségileg sem a megfelelő peptid molekulák protonaffinitása, sem a mátrix ionok és a peptid molekulák közötti ion-molekula reakciók sebesség változása nem tudta kielégítően megmagyarázni.

2.2.1.9 Szintetikus polimerek

Míg proteinek és nukleinsavak MALDI analíziséhez számos hatékony mátrix áll rendelkezésre, a szintetikus polimerek vizsgálatához használható mátrixok száma jóval alacsonyabb. Igéretes mátrix anyagok teljesítményét vizsgáltam szintetikus polimerek analízisében és megállapítottam, hogy egy jelentős anyagcsoportban 9-karboxiantracén tisztább spektrumokat szolgáltat, mint a hagyományos mátrixok. Magasabb molekulasúlyú (m/z > 8000) polimerek vizsgálatára bevezettem a 9-karboxiantracénből és 5-metoxi-szalicilsavból álló mátrix keveréket.

2.2.1.10 Kristályméret eloszlás hatása

A MALDI analysishez használt polikristályos minták mikroszkópos képanalízisével kimutattam, hogy küszöbintenzitású lézeres besugárzás hatására két tipikus morfológiai változás figyelhető meg. Míg a lézerimpulzus hatására a kis méretű (£ 2 mm) kristályok teljesen elpárolognak, a nagyobb kristályok csak méretcsökkenést mutatnak. Ez az eredmény összhangban van korábbi számításaimmal, miszerint véges vastagságú rétegek lézeres besugárzása egy kritikus rétegvastagság (részecske méret) alatt a felületi hőmérséklet hirtelen növekedéséhez vezet. Ez akkor következik be, amikor a részecske kis mérete már nem teszi lehetővé a hővezetésen alapuló energia disszipációt.

2.2.1.11 Hangolható infravörös lézer alkalmazása

A MALDI kísérletek döntő többsége ultraibolya spektrális tartományban működő lézerek alkalmazásán alapul. Bár az infravörös lézerek alkalmazása számos előnyt ígért, a megfelelő lézerek és mátrixok hiánya akadályozta ezen előnyök kihasználását. Elsők között bizonyítottam be, hogy egy hangolható lézer (Cr:LiSAF) és egy optikai parametrikus oszcillátor kombinációja olyan infravörös fényforrást szolgáltat, amely alkalmas MALDI kiváltására. A forrás hangolhatósága azt is lehetővé teszi, hogy a megfelelő mátrix anyagok keresése során az optimális lézer hullámhosszat kiválasszuk.

2.2.1.12 Gyors relaxációs folyamatok vizsgálata

Új módszert vezettem be a MALDI folyamat során bekövetkező relaxációs folyamatok vizsgálatára. Bebizonyítottam, hogy két küszöb alatti intenzitású lézerimpulzus segítségével a minta ugyanazon pontját besugározva a relaxációs folyamatokat a lézerimpulzus hossza által korlátozott időfelbontással tudom tanulmányozni. Kimutattam, hogy a protein ion hozam maximuma nem a két lézerimpulzus időbeli egybeesésénél hanem egy, a mátrixtól függő, véges késleltetési időnél tapasztalható.

2.2.2 Elektroporlasztás

2.2.2.1 Csepp dinamika

Kétdimenziós lézer-doppler-anemometria segítségével meghatároztam az elektroporlasztással keltett cseppecskék méreteloszlását és a sebességeloszlást mind a porlasztás tengelyének irányában, mind arra merőlegesen. A porlasztott folyadék elektromos vezetőképességétől függően az átlagos cseppméret a porlasztás tengelye mentén két eltérő viselkedést mutatott. Alacsony vezetőképességű folyadékok (c < 10^-5 M) esetén az átlagos cseppméret a nagyfeszültségű kapilláris csúcsától távolodva csökkent. Ezt a méretcsökkenést mind a cseppek párolgásával, mind Coulomb robbanás feltételezésével meg lehet magyarázni. Magasabb vezetőképességű folyadékok (c > 10^-3 M) esetén azonban az ellenkező tendencia figyelhető meg. A kapilláris csúcsától távolodva az átlagos cseppméret növekedett. Ezen váratlan jelenség magyarázatára két lehetőség kínálkozott. Látszólagos méret növekedés várható ha feltesszük, hogy a kisebb cseppek radiális sebessége nagyobb, és így a tengely mentén a mintatérfogat feldúsul nagyobb cseppekben. Kimutattam azonban, hogy egy érdekesebb magyarázat is kínálkozik. Az töltött cseppek a nagy ionerősségnek köszönhetően képesek lehetnek saját elektrosztatikus terük leárnyékolására és így elképzelhető, hogy a Coulomb taszítás ellenére egyesülnek.

2.2.2.2 Sebesség kiegyenlítődés

Meghatároztam, hogy mikroszkópikus elektroporlasztás esetében a cseppecskék lényegesen kisebbek mint közönséges elektroporlasztásnál, a méreteloszlás közel monodiszperz és a sebességeloszlás is jóval keskenyebb. Csökkenő porlasztó feszültség alkalmazásakor az axiális sebesség csökkenését és a sebességeloszlás további összenyomódását figyeltem meg. Az elméleti megfontolásokból adódó emissziós átmérő jó alsó korlátot szolgáltatott a részecskék méretére. Bebizonyítottam, hogy a mikroszkópikus elektroporlasztás átmenetet képez a nanoporlasztás és a hagyományos makroszkópikus porlasztás között.

3. A MUNKA TÉMAKÖRÉBŐL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE

Könyv Szerkesztés

3.1 A. Vertes, R. Gijbels, F. Adams

Laser Ionization Mass Analysis, John Wiley & Sons, Inc., New York, 1993, pp. 1-560.

Könyvfejezetek

3.2 A. Vertes

Laser desorption of large molecules: mechanisms and models Methods and mechanisms for producing ions from large molecules, K.G. Standing, W. Ens (eds.), Plenum Press, New York, 1991, pp. 275-286.

3.3 A. Vertes, R. Gijbels, F. Adams

Introduction

Laser Ionization Mass Analysis, A. Vertes, R. Gijbels, F. Adams (eds.), Wiley & Sons, New York, 1993, pp. 1-6.

3.4 A. Vertes, R. Gijbels

Laser-induced thermal desorption and matrix-assisted methods

Laser Ionization Mass Analysis, A. Vertes, R. Gijbels, F. Adams (eds.), Wiley & Sons, New York, 1993, pp. 127-175.

Cikkek Nemzetközi Folyóiratokban

3.5 A. Vertes, P. Juhasz, M. De Wolf, R. Gijbels

The Role of Energy Deposition Processes in the Understanding of Microprobe Analysis Mechanisms

Scanning Microscopy, 1988, 1988-2, 1853‑1877.

3.6 A. Vertes, M. De Wolf, P. Juhasz, R. Gijbels

Threshold Conditions of Plasma Ignition in Laser Ionization Mass Spectrometry of Solids

Anal. Chem., 1989, 61, 1029‑1035.

3.7 A. Vertes, P. Juhasz, M. De Wolf, R. Gijbels

Hydrodynamic Modeling of Laser Plasma Ionization Processes

Int. J. Mass Spectrom. Ion Proc., 1989, 94, 63‑85.

3.8 A. Vertes, P. Juhasz, L. Balazs, R. Gijbels

Target Heating, Plasma Formation and Expansion Processes During Laser Ionization

Microbeam Anal., 1989, 1989, 273‑276.

3.9 A. Vertes, R. Gijbels, F. Adams

Diagnostics and Modeling of Plasma Processes in Ion‑Sources

Mass Spectrometry Reviews, 1990, 9, 71‑113.

3.10 F. Adams, A. Vertes

Inorganic Mass Spectrometry of Solid Samples

Fresenius J. Anal. Chem., 1990, 337, 638‑647.

3.11 A. Vertes, R. D. Levine

Sublimation vs. Fragmentation in Matrix Assisted Laser Desorption

Chem. Phys. Letters, 1990, 171, 284‑290.

3.12 A. Vertes, R. Gijbels, R. D. Levine

Homogeneous Bottleneck Model of Matrix Assisted UV Laser Desorption of Large Molecules

Rapid Comm. Mass. Spectrom., 1990, 4, 228‑233.

3.13 A. Vertes, L. Balazs, R. Gijbels

Matrix Assisted Laser Desorption of Peptides in Transmission Geometry

Rapid Comm. Mass. Spectrom., 1990, 4, 263‑266.

3.14 M. van Straaten, A. Vertes, R. Gijbels

Sample Erosion Studies and Modeling in a Glow Discharge Ionization Cell

Spectrochim. Acta B, 1991, 46, 283-290.

3.15 L. Balazs, R. Gijbels, A. Vertes

Expansion of Laser‑Generated Plumes Near the Plasma Ignition Threshold

Anal. Chem., 1991, 63, 314-320.

3.16 A. Vertes, R. Gijbels

Restricted Energy Transfer in Laser Desorption of High Molecular Weight Biomolecules

Scanning Microscopy, 1991, 1991-5, 317‑328.

3.17 A. Vertes

The Cool Plume: Hydrodynamic Description of Matrix Assisted Laser Desorption (MALD)

Microbeam Anal., 1991, 1991, 25‑30.

3.18 M. van Straaten, R. Gijbels, A. Vertes

The Influence of Axial and Radial Diffusion Processes on the Analytical Performance of Glow Discharge Cells

Anal. Chem., 1992, 64, 1855-1863.

3.19 A. Vertes, G. Irinyi, R. Gijbels

Hydrodynamic Model of Matrix Assisted Laser Desorption Mass Spectrometry

Anal. Chem., 1993, 65, 2389-2393.

3.20 J. Claereboudt, M. Claeys, H. Geise, R. Gijbels, A. Vertes

Laser Microprobe Mass Spectrometry of Quaternary Phosphonium Salts: Direct versus Matrix-Assisted Laser Desorption

J. Am. Soc. Mass Spectrom., 1993, 4, 798-812.

3.21 R.W. Dreyfus, C. Phipps, A. Vertes

Extending Laser Fusion Concepts into the Lower Power (£1 GW/cm²) Microelectronics Arena

Laser Ablation: Mechanisms and Applications—II, J.C. Miller, D.B. Geohegan (eds.), AIP Press, New York, 1994, pp. 285-290.

3.22 A. Vertes

Energy Coupling and Dissipation Mechanisms in Laser-Solid Interaction

Laser Ablation: Mechanisms and Applications—II, J.C. Miller, D.B. Geohegan (eds.), AIP Press, New York, 1994, pp. 275-284.

3.23 A. Vertes, R.W. Dreyfus, D.E. Platt

Modeling the Thermal to Plasma Transitions for Cu Photoablation

IBM J. Res. Develop., 1994, 38, 3-10.

3.24 X. Tang, J.H. Callahan, P. Zhou, A. Vertes

Non-Covalent Protein—Oligonucleotide Interactions Monitored by Matrix-Assisted Laser Desorption Ionization Mass Spectrometry

Anal. Chem., 1995, 67, 4542-4548.

3.25 Z. Olumee, M. Sadeghi, X. Tang, A. Vertes

Amino Acid Composition and Wavelength Effects in Matrix-Assisted Laser Desorption Ionization

Rapid Comm. Mass. Spectrom., 1995, 9, 744-752.

3.26 X. Tang, P.A. Dreifuss, A. Vertes

New Matrices and Accelerating Voltage Effects in Matrix-Assisted Laser Desorption Ionization of Synthetic Polymers

Rapid Comm. Mass. Spectrom., 1995, 9, 1141-1147.

3.27 A. Bencsura, A. Vertes

Dynamics of hydrogen bonding and energy transfer in matrix-assisted laser desorption

Chem. Phys. Letters, 1995, 247, 142-148.

3.28 M. Sadeghi, Z. Olumee, X. Tang, A. Vertes, Z.X. Jiang, A.J. Henderson, H.S. Lee, C.R. Prasad

Compact Tunable Cr:LiSAF Laser for Infrared Matrix-Assisted Laser Desorption Ionization

Rapid Comm. Mass. Spectrom., 1997, 11, 393-397.

3.29 X. Tang, M. Sadeghi, Z. Olumee, A. Vertes

Matrix-Assisted Laser Desorption Ionization by Two Collinear Subthreshold Laser Pulses

Rapid Comm. Mass. Spectrom., 1997, 11, 484-488.

3.30 A. Bencsura, V. Navale, M. Sadeghi, A. Vertes

Matrix-Guest Energy Transfer in Matrix-Assisted Laser Desorption

Rapid Comm. Mass Spectrom., 1997, 11, 679-682.

3.31 M. Sadeghi, A. Vertes

Crystallite Size Dependence of Volatilization in Matrix-Assisted Laser Desorption Ionization

Appl. Surf. Sci., 1998, 127-129, 226-234.

3.32 X. Wu, M. Sadeghi, A. Vertes

Molecular Dynamics of Matrix-Assisted Laser Desorption of Leucine Enkephalin Guest Molecules from Nicotinic Acid Host Crystal

J. Phys. Chem. B, 1998, 102, 4770-4778.

3.33 Z. Olumee, A. Vertes

Protonation of Gly_n Homologues in Matrix-Assisted Laser Desorption Ionization

J. Phys. Chem. B, 1998, 102, 6118-6122.

3.34 Z. Olumee, J.H. Callahan, A. Vertes

Droplet Dynamics Changes in Electrostatic Sprays of Methanol-Water Mixtures

J. Phys. Chem. A, 1998, 102, 9154-9160.

3.35 L. Dutkiewicz, R.E. Johnson, A. Vertes, R. Pedrys

Molecular Dynamics Study of Vibrational Excitation Dynamics and Desorption in Solid O₂

J. Phys. Chem. A, 1999, 103, 2925-2933.

3.36 Z. Olumee, J.H. Callahan, A. Vertes

Velocity Compression in Cylindrical Capacitor Electrospray of Methanol-Water Mixtures

Anal. Chem., 1999, 71, 4111-4113.